Berda József első publikációjának 100. évfordulójára
Ma irodalmi pályázatnak neveznénk azt a Küzdő és kezdő írók első antológiája című hangzatos nyilatkozatot, mely írásművészeti tehetségüket megmutatni akaró magyar írókat szólított meg. Ennek eredményeként a beharangozott könyv 1923. novemberében Könnyek útja és egyéb írások címen már meg is jelent, Tolnai Világlapja kiadásában, Krúdy Gyula elhíresült ajánlásával:„Akadnak köztük olyanok is, akiknek neve nem múlik el ezzel a kezdő könyvvel.” Berda József első publikációjaként, itt ebben a könyvben, a költő tizenhat verse olvasható.
Az egykorú Színházi Élet című folyóirat az antológia megjelenéséről tudósított. Berda József hagyatékában megmaradt egy cikk-kivágás, amely ezt a tudósítást tartalmazza és rajta Berda József kézírásával a következő megjegyzés található:„Az ember nem tudja néha, hogy hová pottyan.”
100 év távlatából, Berda József verseit rajongásig szerető olvasóként, most megítélni azt nem tudom, hogy ez az első publikáció mit jelenthetett a fiatalembernek, akit az önkifejezés vágya feszített, aki nem állt be abba a sorba, ahol a rím a „zsonglőrök betű-matematikája”. Milyen fontos az út, amire a fiatal költő ekkor rátért, amin tehetségével elindult és a nehézségek sem térítették le róla. A „nagyváros perifériájának gyermeke” [1], aki Angyalföld munkásnegyedébe költőnek született és ezt a költőséget tudatosan vallja és éli. Az első nyomtatásban megjelent tizenhat vers közül a Rajta fiatalok! az, amely számomra Berda József nagyságát vetíti előre. Sipos Lajos: Berda József. Kritikai pályarajz című könyvében így ír erről: „az ’Élet, a ’Bor és a ’Hold párhuzamossága a Rajta fiatalok! című Berda versben jelenik meg. A köznevek, melléknevek és névmások nagybetűs írásmódja abroncsba fogja az antológiában olvasható tizenhat verset. Így tűnik fel több szövegben az ’Élet, a ’Mámor, az ’Uj, a ’Múlt, a ’Senki, a ’Valaki, a ’Halál, a ’Bűn, a ’Gyönyör, a ’Vágy.” [2]
A szépirodalmi sikerekre vágyó fiatalember a költői útról letérni nem akart és nem is tudott. Újpest költőjévé vált. Költészete az újpesti utcák porából született líra. Berda József autodidakta mivolta, öntörvényű sorsa, eredeti költői magatartása és nagyszerű költői teljesítménye figyelmet érdemlő a mában.
Egy jellemző, de kevésbé ismert, ritkán idézett értékes kritikát említek, melynek szerzője Hamvas Béla. „Van valami, ami a költészet összes kemény és kényszerítő szabályainak semmibevevését igazolja: ez a személyiség. (…) Igaz, a költészet nem a rímben és az ütemben van és mindenki elengedi, ha ennél többet, mélyebbet, költészetszerűbbet kap. Ezt a gondolatot úgy szokták kifejezni, hogy: a költőt nem az egy jó vers teszi, hanem a líra. Jó verset írhat mindenki, egyet-egyet. De lírája csak költőnek van, mert a líra egész világ, újra teremtett, megszépített, fölemelt, átszellemített, csupa lélek világ. Az, amit Berda József Irgalmas szegénység című kötetében kap az olvasó: líra. (…) Többször csak saját fájdalmának felszínén úszik, nem mer elmerülni. Pedig tudna. Témáit fájdalmas életérzéséhez fűzi. Hiszen ez teszi a költőt, ez jelenti azt, hogy nem verseket ír, hanem lírája van. Belső anyagával mindent bevon és átitat. (…) Nagyon ő az, nagyon az ember maga.” [3]
Berdáról sokat és sokfélét írtak, halála után. „ ….Veszem elő, régi szándékkal, inkább Berda József verseit. Itt talán mesélhetek egyet s mást, ami újdonságnak hat, már csak azért is, mert ezt az igen nagy költőnket oly szívességgel szokták figyelmen kívül hagyni, elhanyagoltságba esni. (…) Engem nagyon megkap, a nagy költészet könnyű kezével fog meg.” [4] (Tandori Dezső)
Életében pedig így is jellemezték és véleményezték: „Öltözködése, szokás- és életrendje, szabadszájúsága, viselkedése, a biológiai létezést és a szexualitást tematizáló versei sokaktól elzárták a költőt.” [5] (Sipos Lajos)
„Nem értették… miért beszél annyit az „emberi szabadságról”, a „szabadságjogokról” a „humanizmusról”, a „jóság” és a „szeretet” parancsáról, az erdőről, a természetről… miért öleli meg a kocsma előtt az úttesten várakozó teherkocsi lovát, miért dugja oda az orrát a kecskegida orrához, miközben két keze közé fogja az állat fejét.” [6] (Sipos Lajos)
Nem értették, és ma sem értik sokan. Az értetlenséget versei elemzési kísérleteiben már évtizedek óta látom. Valahol elmarad a lényeg: A vagabund, a hedonista, a polgárpukkasztó Berda József az, akit úgy-ahogy az irodalmi kánon peremén tudunk. Paradox helyzet: Berda világa, természetes alap ember voltának ellenére, eltávolodik az embertől.
A feledés homályába vesző alakját idézem magam elé és fertőzök „berdasággal” másokat. Berda költészetén túl, szellemi örökségének ápolása, jelleme, „más oldalának” megmutatása okán, magunkhoz méltón, társakat keresve alapítottuk meg a Berda József Kör Egyesületet. A költő „hisz a lélekben és hisz a humanitásban, az emberi méltóságban, az erényben, a szabadságban és az igazságban.(…) Hisz a lélekben, de ugyanakkor becsüli a testet, a szépséget, az erőt, az egészséget, a fiatalságot.” [7]
Berda József boldog barangolásainak útjait járjuk. Hátizsákunkban Berda versein túl az irodalom és más művészetek szeretetét is magunkkal visszük. Utunkat, annak az első kötetnek címe alapján, Könnyek útjának is nevezhetnénk. Hátizsákunkban a felelősség súlya: Berda József nyomában, hozzá méltón, vele járni. A barátság, a jóság és az alkotás mozgatórugójával közösségi programokat szervezni.
Költőségének eredetét elemezni és megmutatni itt nem próbálkozom. Érezni hívlak, az egyszerűség és a természetesség igényét szeretném feltámasztani benned.
A digitalizált világ által kiváltott érzelmi gátoltság oldására, a humanista szellem őrzésére, a természetre való odafigyelésre, az embert a természettől való elidegenítés veszélyeire való figyelemfelkeltésre, az emberi kapcsolatok fontosságára, a versek kulcsok. Érezd!
[1] Idézet Kósa Lajostól, Diárium. 1943 július, Magyar írók rovat.
[2] Sipos Lajos, Berda József. Kritikai pályarajz. Budapest, Napkút Kiadó 2016, 77.o.
[3] Hamvas Béla írása, Protestáns Szemle, 1931
[4] Tandori Dezső, Hol élsz Te? – dia.pool.pim.hu/…/Tandori_Dezso-Hol_elsz_te.xhtml
[5] Sipos Lajos, Berda József. Kritikai pályarajz, Budapest, Napkút Kiadó 2016, 24. o.
[6] Sipos Lajos, Berda József. Kritika pályarajz, Budapest, Napkút Kiadó 2016, 25. o.
[7] Idézet Kósa Lajostól, Diárium, 1943 július, Magyar írók rovat.