FODOR JÓZSEFEK ÚT
A Spanyolnátha művészeti folyóirat programja a Berekfürdői Körmendi Lajos Írótáborban: a Fodor József utca névújító ünnepsége
Az utca mély tavába csüng a hold.
Körmendi Lajos
Berekfürdőn található Veres Péter, Gárdonyi Géza, Nagy László, Váci Mihály, Móricz Zsigmond, Radnóti Miklós, Arany János utca is, így könnyen azt hihetnénk, hogy Fodor József utcájának névadója a kétszeres Baumgarten- és Kossuth-díjas költő.
Fontos az utca neve?
A gárda veteránjának panasza a padon
Fodor József elpirult fejfái
Személyes ügy
Torz akkord
A berekfürdői utcanév-újításra
Lőwy Árpád modorában
Fodor József a „viharban”,
Mi meg nyakig gyógylatyakban!
Héj!
Mégis, drága nemzetünk,
Új utcanév kell nekünk!
Sej!
Ha már szükül szemünk rése,
Firkantsuk a kerítésre,
Héj!
Ez is magyar utca volt,
Névtábla lesz takarónk!
Sej!
Ki nem mozdul rá a likra,
Abban gyullad ki a szikra!
Héj!
Ha egy szálig elfogyunk,
Utcanévbe forr nyomunk!
Sej!
„Aki magyar, aki vitéz”,
Névtábláról rád mind lenéz:
Héj!
Szemez dicső koroddal,
S abban haló poroddal!
Sej!
Ne bánkódj hát, testvér legott,
Belzebúb ha farba rúgott,
Héj!
Már az első szavadra
Írjuk neved falakra!
Sej!
A dicsőség, mint a pára,
Ráfagy néped homlokára!
Héj!
Híres kóbor kutyáink
Ugassák majd sokáig!
Sej!
Ez a Kádár nem az a „KÁDÁR”
A néhai Majális utcán
Utcabál
Korrajz
Fodor uccája: Körmendié?
Utcanévújító, itsenadta vers
Az utcanév kicserélése
PAPÍR, VÁSZON, DESZKA
„A szépség ereje bajnoki szíven”
MISKOLCI ARS SACRA FESZTIVÁL KIÁLLÍTÁSA Fotóalbum
A 2017-es Miskolci Grafikai Triennálé Spanyolnátha-díjazottja
Bodonyi 80
TOMPA PIKNIK
31. Önök kerték Spanyolnátha Kertfesztivál
Égtüneménytan
Erdei – Sas Kak – Lak
Egész úton Kak feléazon gondolkodám,miként fogom vasasztalnálszólítani komám. Olyan tompa ma a Hernád,a víz a partra költözött,attól félek még ma én,a légből földre költözök. Ej Mihály, Mihálynálad csak a páva vidám… –mondta a huncutPetőfi Sándor komám. Na verd le azt a lakakot –válaszolta tompán Mihály-innék már jó icce bortkiskőrösi huncut komám. Amott jön egy Frigyes,mindig […]
Egész úton Kak felé
azon gondolkodám,
miként fogom vasasztalnál
szólítani komám.
Olyan tompa ma a Hernád,
a víz a partra költözött,
attól félek még ma én,
a légből földre költözök.
Ej Mihály, Mihály
nálad csak a páva vidám… –
mondta a huncut
Petőfi Sándor komám.
Na verd le azt a lakakot –
válaszolta tompán Mihály
-innék már jó icce bort
kiskőrösi huncut komám.
Amott jön egy Frigyes,
mindig elkésik az ember,
mire ideér, a lakak
már nem is nagyon kell.
Huncut ember volt,
annyi már biztos Sándor és Mihály
Pödörgette bajszát, hegyezte szakállát.
s várta a mindig késő harmadik komát.
Mire Frigyes is a Kak-Lakba érkezett,
Sándor és Mihály már rég nem éhezett.
Ittak már egy jó icce bort,
s fogyasztották az ebédet.
Nem vártatok meg komáim,
nem bírtatok várni már,
huncut lett már a kedvetek
kedves Sándor és Mihály.
Nevezzük el ezt a lakot,
javasolta a késve érkező,
kak-lak, sas-lak, pap-lak
mely név lesz üdvözítő?
A három koma a lak teraszán
borozván gondolkodott,
sas körözött fejük fölött
fejükben bor gőzölködött.
Folyt az idő, mint a Hernád,
de dűlőre nem jutottak,
a túrós csusza rég elfogyott
s vidáman kacagtak.
Így telt ez vidám szerda
a három koma és a Hernád között,
Sándor már talpra állt volna,
Mihály készült szónoklatra,
Frigyes pedig rögtönzött.
Ha majd Kakon jársz ma vándor
hallgasd, hallgasd csak a szél dalát,
miként dúdol ma is kedvet
belé a három jóbarát.