Petőfi vagyok, mint mindenki.
Nem vagyok Petőfi. Petrovics vagyok.
Kóborló kísértet, a kihalt éjjeli utcán.
A házakban kvaterkázók mintha
látnák elsuhanó árnyamat,
de nem biztosak benne.
Én vagyok Petőfi. Lelkem láng.
Víznek szintjén valahol föld alatt.
Azért a víz az úr! Talpra!
Lajbi rajtam. Oldalamon kard. Csak kukoricás mese.
Igazából biliárd-dákó van a kezemben. Kard ki kard!
Én vagyok a nép. Majdnem agyon vernek.
Nekem köszönhetik ‘ 48-at, amiből nem engednek!
Lecsuktak, ez a hála.
Mondják, bolond színész, rettenetes.
Vivre la Republique! Nem félek senkitől!
Rohanok. Közelít a hegyes Nap!
Igen, Petőfi most én vagyok. Én – egyedül.
Víznek a szintjén, valahol föld alatt.
Az éjféli csavargó. A lesz-be hulló, hasító üstökös.
198 Megtekintés
17 mp

