R_ebell: Én vagyok Petőfi. Nem vagyok

Petőfi vagyok, mint mindenki.
Nem vagyok Petőfi. Petrovics vagyok.
Kóborló kísértet, a kihalt éjjeli utcán.
A házakban kvaterkázók mintha
látnák elsuhanó árnyamat,
de nem biztosak benne.
Én vagyok Petőfi. Lelkem láng.
Víznek szintjén valahol föld alatt.
Azért a víz az úr! Talpra!
Lajbi rajtam. Oldalamon kard. Csak kukoricás mese.
Igazából biliárd-dákó van a kezemben. Kard ki kard!
Én vagyok a nép. Majdnem agyon vernek.
Nekem köszönhetik ‘ 48-at, amiből nem engednek!
Lecsuktak, ez a hála.
Mondják, bolond színész, rettenetes.
Vivre la Republique! Nem félek senkitől!
Rohanok. Közelít a hegyes Nap!
Igen, Petőfi most én vagyok. Én – egyedül.
Víznek a szintjén, valahol föld alatt.
Az éjféli csavargó. A lesz-be hulló, hasító üstökös.

1961-ben, Budapesten született. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerzett diplomát és PhD fokozatot irodalomtudományból. Rendszeresen szerepelnek a költeményei reprezentatív antológiákban (Szép versek, Az év versei). A Frankfurti Nemzetközi Könyvvásáron – abban az évben, amikor Magyarország volt a főszereplő – kétnyelvű, a magyar költészetet különösképpen reprezentáló antológiában is megjelentek a költeményei. Munkásságáról számos méltató kritika és tanulmány is napvilágot látott. Önálló verseskötetei: Létbesurranó (1991), Föl, föl, ti rabjai a földalattinak! (1998), A bábjátékos függönye meglibben (2001), Egyes szám, egyetlen személy (2003), Pattanni, hullni (2009), A fehér cápa éneke - The Great White Shark’s Song (2009), Egyre közelít - Es kommt immer näher (2013), Fényből van a fal (2018). Díjai: Móricz-ösztöndíj, 1995; Arany János irodalmi ösztöndíj 1997; Artisjus, 1998; NKA ösztöndíj, 2001; Nagy Lajos-díj, 2000; Szépírók különdíja, 2001; Parnasszus-díj (műhely), 2004; József Attila-díj, 2012; Bánkuti Miklós-díj, 2015; Salvatore Quasimodo Költőverseny - elismerő oklevél, 2018; Salvatore Quasimodo Költőverseny Térey János-díja, 2023.