Torz akkord
a Fodor József utca metamorfózisa
van az úgy, hogy belecsúszik
valami érthetetlen torz akkord
az isteni szimfóniába,van az úgy, hogy a nyolcadikos
olvasókönyv lapjain Nagy László
és Illyés mellett szerepelsz,
én meg döbbenve, fúlva, félve
nézlek te költő, te Kun Béla
vöröskatonája, fonák ideológia,
ha utat tör magának, csonttá
fagyasztja a szabadságot, szilánkosra
töri a szépet, mint jó ízlést Arckép
című versed, oh szent költészet,
mint le vagy alázva, miként tiporják
méltóságodat,
de várjunk csak, hogy is mondja Einstein?
az idő nemcsak egy irányba halad
egyszerre létezik benne a jövő a
múlttal, hát én most azt képzelem,
hogy néhány költő megfogja a múlt
kezét, és bár tisztára síkálni nem tudják,
mert nincs metafora, mely a huszadik
század legsötétebb korszakát kimoshatná,
költők keze megfogja most mégis a múltat,
és keresztvíz alá teszi, hogy egy utcanévnek,
legalább az utcanévnek egészséges akusztikája
legyen, szertartás ez, de nem a bűnös
feloldozása, a bűntelen ünneplése.
