Hozzáérni kötelező
A 120 éve elhunyt Ráth Mórra emlékezünk
A „Hozzáérni kötelező” című tárlattal a 120 éve elhunyt Ráth Mórra emlékezünk. A Vidám Páva könyvkiállításában olyan különleges, ritka kiadványok is fellapozhatóak, mint a Ráth Mór által kiadott „Arany János összes munkái”, valamint a Tompa Mihály összegyűjtött költeményei igen reprezentatív kiadásokban. Természetesen szerepelnek bennük a Hernádkakon írt versei is.
Emellett kézbe vehető a Ráth Mór által kiadott Szász Károly kisebb műfordításainak teljes kiadása is.
Mit ír a Wikipédia Ráth Mórról? Könyvkereskedő és könyvkiadó; 1829-ben született Szegeden, s Budapesten hunyt el. Két testvére volt, egyikük az Iparművészeti, másikuk a Kereskedelmi Múzeum igazgatója volt.
A bécsi Politechnikumban szerezte meg a könyvkereskedelmi pályához szükséges előképzettséget. 1846-tól a pesti Geibel könyvkereskedés alkalmazottja lett.
Részt vett a szabadságharcban, belépett Görgey seregébe, melyet Világosig kísért.
1857-ben nyitott saját könyvkereskedést Pesten, később kiadói tevékenységbe fogott.
Az 1848 előtti nagy politikai tekintélyek, Deák Ferenc, Eötvös József báró, az emigráció hazatért tagjai az ő könyvkereskedésében adtak egymásnak találkát, itt érlelődött meg az akkori politikai törekvések irodalmi része.
Kiadói tevékenysége éveken át kiemelkedő jelentőségű volt.
A magyar klasszikus írók kiadásával (Vörösmarty Mihály, Eötvös József, Arany János, Tompa Mihály) elévülhetetlen érdemeket szerzett magának a magyar irodalom körül.
Kiadványainak külső kiállítására a legnagyobb gondot fordította: e tárlatnak köszönhetően erről itt is megbizonyosodhatunk.
Az 1873. bécsi világkiállításon az ő áldozatkészsége révén volt a magyar irodalom fényesen képviselve: kiadványait a legfőbb elismeréssel tüntették ki.
Az 1885. évi országos kiállításon szintén a legnagyobb kitüntetést nyerte el, a millenniumi kiállítás alkalmával pedig a zsűri legnagyobb díját kapta.
Ő adta ki Arany János balladáit Zichy Mihály rajzaival, páratlan díszkiadásban. Ennek a kereskedelemi forgalomba nem került, a Pesti Napló előfizetőinek ajándékba készült példányai a Vidám Páva jóvoltából kézbe vehetőek itt, 3 féle kötésszín-változatban is. Ezek impresszumában fel van tüntetve, hogy „Arany János ezen költeményei és Zichy Mihály rajzai Ráth Mór tulajdona”.
Köszönjük, Ráth Mór, hogy rendkívüli könyvekkel gazdagítottál bennünket. S köszönjük a Vidám Pávának, hogy gyűjteménye ezen köteteit itt kézbe is vehetjük.
Jacsó Pál:
Pohárköszöntő
(töredékek)
Ebben a borban benne van a közeli jövendő,
meg dugó alá szorulva az elmúlt száz esztendő.
Advent a Hargitán, vezeklés meg zokszó, de
kihallatszik minden nap belőle: A déli harangszó,
meg az elrekvirált gidrán ménes patadobbanása,
de „E fiúból pap lesz úgyis, akárki meglássa!”
Ebben a borban benne van a legmélyebb pince,
és az Óperencián innen a világ összes kincse.
De e pohárból csak az igyon, aki azt elbírja:
megláthatja talán benne, merre van
Attila, Árpád, Petőfi és Radnóti sírja…
Ebben a borban benne van a szürke bika szarva,
Hajdú meg Bihar vármegye, csak délibáb takarja…
A Debreceni Nagytemplom büszke ércnagyharangja
és Szabó Gyula hangja is, ha Ady Endrétől
éppen a Karácsonyt szavalja.
Ebben a borban benne van István is meg Koppány,
s az utolsó korty félrenyelve a hatalmasok torkán.
Márai gyertyáinak csonkig égett fénye,
elindultunk egy félúton, aztán később
meg rájövünk, egy másikon kéne…
A Pál utcai grund hősei: NEMECSEK és Boka,
békebeli karácsonyok boldog gyermekkora.
E pohárból üzen Zrínyi, s szólít Dobó István,
meg sok millió névtelen a vérbe kódolt listán.
Donnál maradt nagyapáink s az Andrássy út
pincéinek rácsa. Mennyi félbetört szerelem
meg özvegy nagymamácska.
Ebben a borban benne van az összes Kossuth-nóta
s minden fohász, mit elmondtunk már Rákóczi óta.
Ebben a borban benne van Klapka bátorsága,
egy korty belőle menlevél az örök szabadságba.
Mert a magyar, ha elesett, még akkor is bátor.
Fekete-piros-fehér-zöld színekben él
bennünk tovább: jó Kányádi Sándor,
meg egy hétpettyes kis katicabogár is
Kunság mezein lengő, ért búzakalászon,
és a legutolsó szó jogán: Batthyány gróf
búcsúlevele meg az aradi tizenhárom.
Vállon ragad, nem ereszt: Tiborc bús panasza,
virtuózan pezsegnek Liszt rapszódiái. És az
érzés: Újévkor csendesen a Himnuszra felállni.
Néha nagyon savanyú. Bírod-e? -nem kérdik.
– egy Dunából kihalászott dinnyehéjon
ázott, több mint nyolcvan évig…
Töltöttünk is belőle ezerszám palackba,
egy hordócskányit meg az Úrnak csak
úgy, cédrusból faragva. De bizony
megpessed majd, ha nem röpül a páva
vármegye-házára, s ha már nem emlékszel,
a kiskapuból integető nagymamád arcára.
Vígság-öröm-szomorúság, ezer évünk bűne,
hordók alján ülepedik a seprőbe gyűlve.
Ebben a borban benne van a Duna-Tisza köze,
az éltető Földanya forró-nedves öle.
Ebben a borban ott rejlik sok megfejtetlen álom,
ha száz évet alszunk még, ringló szilvaágyon:
A Hold arcára rajzolt első magyar lábnyom,
s amikor egy másik bolygón szólal meg először
egy szőke kislány torkából: a “Kis kece lányom”.
