Ehelyütt csak azt mondom el, miért
Herman Ottó bűvkörében él az én mélartom.
Első, tudatosan mélartnak készített küldeményem a lillafüredi laktanyában készül 1989-ben.
Herman Ottó és Borosnyay Kamilla nyaralójáig a kifutás, reggeli torna címén, a Pele-lak közelében e mélart díszítéséhez madártollat gyűjteni.
Első, mélartként értelmezhető küldeményem ugyanoda, a Pele-lak közelében fekvő laktanyába érkezik, ugyanebben az évben.
A Herman Ottó Múzeum Irodalmi Osztályáról.
Nem egészen tíz év múlva kifutás a világ első mail art kilátójához, melyet Marcelland címmel építek Miskolcon.
A Herman Ottó Emlékparkban.
25 évvel az első mélartom küldését követően, 2014-ben az V. Nemzetközi Spanyolnátha Küldeményművészeti Biennálét a Herman Ottó Múzeum — Miskolci Galéria Rákóczi-házában rendezhetem.
25 évvel a Marcellandot követően a kilencediket itt és most,
a Herman Ottó Múzeum — Miskolci Galéria Thália-házában.
Ugye muszáj, hogy legyen majd egy Tompa plusz Herman, egy Tompa plusz Herman Ottóné Borosnyay Kamilla Légyott? Itt, a Színészmúzeumban. Kifutás: belátható időn belül.
És ha már Petőfi, és Vidám Páva, és Tompa, akkor egy mondat köszöntésképpen az Arany, Tompa, Petőfi és a népköltés madárvilága című kötetből:
Írta: Herman Ottó.
„E madárvilágon át is bepillanthatunk Petőfi lelkületének izzó lényébe, mely magával ragad, sodor, röpít; néha csak egy hajszálon múlik, hogy a kutatás fonala el nem szakad.”
A kutatás fonalát a mai nap mélart-szála is erősíti.
Jó volt fölvenni azt a tollat akkor Herman Ottó Emlékházban, hogy három és fél évtizeddel később itt is letehessem.
Köszönöm, hogy őrzitek.
