168 Megtekintés 8 Perc

Fodor uccája: Körmendié?

Írom a Zarándok Fényírda című vagabundkorzómban valamikor az előző évezred utolsó esztendeiben. Nem tagadom, Lajos – hogyne, Körmendi – igazít el ebben a Nagykun kisvilágban. Mutat rá.
     Beregtől (ungon-) berken ‒ karcagi Berek feredőjén át ‒ Szent­pérvárig; képre kép!
     Ha lépre (azaz olajra) lépsz.
     Ami… maga a berki botrány. Vala.

Korvin Ottó, Ságvári Endre, Néphadsereg, Munkásőr, Kun Béla, Rajk László, Nagy László, Veres Peter, Radnóti Miklós, Móricz Zsigmond, Váci Mihály, meg persze ‒ amúgyan ‒ Nád és Gerle ucca (némelykor út) a nem túl kies Karcag berki feredőjének falujában, Berekfürdőn a mindenható helybeli önkormányzat jóvoltából (a mi Urunk Jézus Krisztus 1996. évében).
     Nem gondolom, hogy máshonnan fújna a szél, mert a bolsijárás végét (meglehet, túl korán) jelző újabb első magyar kormány alatt is ezek a nevek éktelenkedtek eme nagykún uccasarkokon!
     Egy szó mint száz, jól összekutyulták! (Azok, akik.)
       Ennyi jó magyar név közé annyi semmilyet (hogy ne mondjam… rég az uccanévtábla-szemétdombra valót) biggyeszteni eme uccák‒utak‒terek élére!
     Jellemző, (a túlfelőli) Szálasi mellé ‒ elsőre ‒ szinte nem jut az ember
eszébe hasonló név; na, jó, némi töprengés után ideróhatjuk: Beregfi…
(Oszkár?)… Persze ha majd’ fél évszázadon át ők az urak Szent-Magyarországon (melyből a maguk német bábállamát hozták létre ‒ ahogy a komcsik a szovjet segítségével a magukét, ők a nácikkal amannak a párját), bizonyára több jutna most, buktukkal, eszünkbe.
     ‒ Kommunista vezetése van a falunak?
   Az emberek a képviselőtestület érdeklődésére ‒ mint másutt is szerte e kis hazában ‒ azt válaszolták: szó sincs róla, de miért változtassák meg, ez a nevük (uccáiknak)!
     Ha egyszer megszokták.
     Mint a szomszédos Békésben a jó gerlaiak a főterük Marxra keresztelését (Gerla szívében a kifosztott s már teljesen lelakott, az ezredfordulón összedűlő-félben lévő, Ybl Miklós által tervezett, másfélszázados Wenckheim-kastély áll… még egy darabig).
     Ej, ej, drága jó „balliberális” elvtársak!
     (Nem sejthetjük, legfönnebb biztosak lehetünk benne, mit szólnának eme urak ‒ fordulóján évezredünknek ‒, ha falujukban 1944 után megmarad a Mussolini út, nemkülönben a Hitler tér, pláne a nem is fasiszta Horthy Miklós uccája, s 2000 táján is így virít a táblákon; hogy tudjuk, hol élünk, s ha egyszer ez a neve!)

Mire föl harminc magyar esztendő múltán hogy nem áll a karcagberki uccahelyzet! Jól, nagyon. Mert az emlegetett rusnya uccanevek a múlt ködébe vesztek, átadván helyüket érdemeseknek. Ám gyakran nálunk időző íróbarátaink hangadója arra gondolt, meg kéne változtatni a Fodor József uccának… nem a nevét, hanem hordozójának a kilétét, milétét. Mert hogy 2023-ra ez az egy ősbolsevik név maradt meg a régiekből.
     Hála legyen Istennek, mondhatnók – de, lám, nem mindenki mondja. Mert hogy a névadó nem a híres, Külső-Szolnok‒Jász‒Nagykún megyeszerte ismert orvos, nem is az országos tekintélyre vergődő, Kossuth-díjas költő, hanem „egyszerű” helybéli ember, aki megjárta a nagy szovjet háborúk egyikét vöröskatonaként. Emiatt lett érdemes ucca névadójának (keresztapa-) szerepére a megboldogult „proletárdiktatúra” államának helybéli képviselői szemében. Hogy ma… Kínossá váljon? Már annak. Akinek.
     Maradjon a Fodor J. ucca Fodor J. ucca, csak épp másra ruházza a község e közterületet! Arra a költőre, aki kommunista mivolta (kivolta) ellenére azért 1956-ban a forradalmat pártoló költeményt tett közzé – tehát „elfogadhatóbb”. Mondhatni.
     Nem mondjuk. Hogy miért, ne bolygassuk. Felejtsük el a kommunista szovjet-magyar vöröskatonát (mást ne említsünk, a Svejk-író Hašek mester is elkövette ugyanezt a ballépést, mégsem emiatt tartjuk meg őt emlékezetünkben, mert tett valami mást is valamennyiünk kezébe), de – szerintünk – ugyanígy a Kádár-rendszert hűségesen szolgáló költőt is. Fátyol rá, mi (?) rosszat, s mi (?) jót követtek el. Ellenben nincs ucca Berekben a település minden jel szerint legjelentősebb valaha volt lakója, a nagykun kisvilág nagyszerű írója‒költője‒újdondásza, a Kunság, az Alföld és egész Magyarhon szerelmese, Körmendi Lajos tiszteletére elnevezve.
     Szóval hogy… inkább: Körmendi ucca! Körmendi Lajos uccája.
     …Hogy akkor át kell igazítani az ott lakókra, ott működőkre vonatkozó hivatalos iratokat?
     Ha nem futja, hát nem futja. Maradjon, hivatalosan, Fodor ucca! De mi nevezzük a továbbiakban – ahol lehet! – Körmendi uccájának. A többit… az idő majd csak megoldja valahogyan.
     (Avagy mégsem?)

„Fodor uccája: Körmendié”? Egész Berekfürdő Lajos barátunké. Ahogy Lajos meg az ittenieké. (Meg a miénk…)
     Körmendi berki fodra?

kissarusi*

*(Kis)Sarusi Mihály
‒ az írótáborból ‒

A két évtizede Balatonalmádiban élő, 1944-beli Sarusi Mihály eddigi élete több mint felét szülővárosában, Békéscsabán töltötte, és huzamosabb időt töltött Debrecenben, Veszprémben, Budapesten, Balatonfűzfőn, Székesfehérvárt. Jó félszáz könyvével bebarangolja a magyar világot. Meglehetősen gyakran a B.csaba környéki népélet (A csabai Szajnán, A kaporszakállú nádvágó, Végig a Corvinkán, Álompuszta…), a csanádi‒aradi‒bihari‒temesi Részek múltja s jelene (Magyar Krisztus, Lönni vagy nem lönni, Hiábahaza, Fekete-Zaránd…) és a bakonyi‒balatoni magyar élet (Balatoni fiúk, Fönn a Jeruzsálemhegyen, Öreg-hegyen innen, Öreg-hegyen túl, Pinceszer, meg amit akartok…) jelenik meg műveiben ‒ az otthonának érzett mindhárom tájhoz kötődő élményeiből merítve. A Vagabundkorzó hét kötete a teljes magyar világ ‒ egyszemélyes portyázóként lehetetlen föltérképezése helyett: – érzékeltetésére tett kísérlet. Válogatott elbeszélései Nyílik a savanyauborka-virág, válogatott költeményei Csavargó ének címmel jelentek meg, s kiadásra vár válogatott széptanulmányait tartalmazó Mindhalálig Zaránd című összeállítása. Íróként (egyebek közt) József Attila-díjas, hírlapíróként (elsősorban) Táncsics Mihály-díjas, s elnyerte (állami elismerésként) a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét.