Duodráma egy jelenetben a X. Színházi Olimpia tiszteletére
Történik: 2023 húsvétjától Szent Iván-napjáig, egyben a múzeumok éjszakájáig, és bizonyos esetekben kicsit tovább tartó magyarországi színházi olimpia idején Hernádkak községben a Vidám Páva – Tompa Mihály Kultúrkert és Alkotóházban, de leginkább a lehetséges képtelenségben.
Sándor: (kopogtat, belép) Adjon Isten, jó napot!
Mihály: Áldás, békesség. Sándorom! Te hogy kerülsz ide?
Sándor: Miattad jöttem. Állítólag légyottunk van itt. Te nem is hallottál róla?
Mihály: Hallgatlak…
Sándor: Írnunk kell!
Mihály: De mit?!
Sándor: Mindegy, hogy mit, csak azt rendelte a XXI. századi költő, bizonyos Vass, hogy a címe legyen: Erdei Kak.
Mihály: Sándor, te még írsz rendelésre?!
Sándor: A halhatatlanságért dolgozni kell. Tehát a cím: Erdei Kak…
Mihály: Ne haragudj, nem emlékszel?! Mi ezt már rég megírtuk…
Sándor: Miskám, rossz a hallásod. Ezt még nem írtuk meg…
Mihály: (szavába vág) Te meg már felejtesz. Hiába, te is öregszel, Sanyi. Nekem még megvan a Pesti Divatlap. Meg is mutathatom. Ez az 1845. július 17-i szám. Mindkettőnktől, sőt, mindhármunktól megjelent benne Az erdei lak. Jut eszembe, hol van Kerényi Frigyes? Nélküle soha nem lett volna költői verseny Eperjesen.
Sándor: (lassan, kioktatóan) De ez most nem az eperjesi költői verseny lesz, hiszen most Hernádkakon vagyunk. Térben és időben eltévedtél kicsit. Ez már majdnem olyan, mint a demencia. De ne aggódj, itt vagyok. Kerényinek meg majd írok egy úti levelet.
Mihály: (sértődötten) Innen ímélben is elküldheted…
Sándor: Kezdhetjük végre?! Papír. Toll. Tinta…
Mihály: Írhatnám wordben?
Sándor: Bánom is én, csak írjad! Cím: Erdei Kak. Cím után nem teszünk pontot. Egy sor kimarad…
Mihály: Te tényleg hülyének nézel! Egyébként nekem már ez a cím sem tetszik.
Sándor: Ugyan mi bajod vele? Az Erdei Kak helyett a Kaki erdő tán’ jobb lenne?!
Mihály: Névvel nem viccelünk.
Sándor: Ej, de szigorú vagy, barátom! Még szerencse, hogy nem neked írtam annak idején, hogy tompák Tompája. Arany bezzeg értette, értékelte is a humorom! Vette, hogy csak elismerés lehet az aranyok Aranya.
Mihály: Engem meg letompáztál volna, bezzeg Aranynak hízelegtél ezzel is!
Sándor: Te is nagyon örvendeztél, amikor meglátogatott Hanván. Hatalmas volt a vendégmarasztalás. Állítólag hat hétig együtt múlattátok az időt. Bejártátok a vidéket. Dicsekedtél az összes itteni nevezetességgel. Még a cseppkőbarlangot is megmutattad neki. Elintézted, hogy Patakon szerenáddal köszöntsék a fiatalok…
Mihály: Igyekeztem… Igyekeztem neki is, neked is mindig megfelelni. De mindez mit sem számított. Hagytátok, hogy kifelejtsenek a klasszikus triászból!
Sándor: Erről aztán én már nem tehetek. Rég nem éltem, amikor te még prédikáltál. Jól elvoltál Keleméren, Hanván…
Mihály: No, no! Azért jártam én közben Kassán is. Kétszer bezártak az ottani börtönbe.
Sándor: Kihasználhattad volna azt az időt, amíg ott ültél. Írhattál volna egy halom verset vagy regényt, esetleg drámát. Most az jól jött volna. Láthatod, Madáchot, Az ember tragédiáját játsszák Budapesten a X. Színházi Olimpián.
Mihály: Ezt most csak azért mondod, hogy bosszants vele. Meg dicsekedhess, hogy te is ott vagy ezen a híres olimpián. Láttam ám a neten. A helység kalapácsát többször is játsszák, pedig az nem is színpadi mű lett volna eredetileg. Csak valami vígeposz, mégis bekerült az olimpiai programba.
Sándor: Versenyen kívül… Igaz, ez olyan olimpia, ahol nincs semmilyen helyezés.
Mihály: Eperjesen, a költői versenyen sem nyert senki.
Sándor: Vagy mindenki nyert vele! Az eperjesi költői verseny bekerült a magyar irodalom történetébe. Még az sem zavarta meg az emlékét, hogy megírtad: nem is volt a valóságban semmilyen erdei lak. Csak a képzelet csinált a soha nem létezőből létezőt. Ezzel a kijelentéssel mintha ártani akartál volna nekünk, a versenytársaidnak. Meghazudtoltál bennünket. Magadat is, de az mindegy. A hitelrontást a törvény bünteti.
Mihály: De amikor már tényleg nem volt, mert teljesen elpusztult az a lak, azt is versbe szedtem, hogy valaha mégis létezett… Vedd úgy, hogy helyesbítettem.
Sándor: (dühösen) Ennyit a hitelességről, a tiszta eszközökről, a fair playről… Úgy érzem, ez az Erdei Kak már nem lesz olimpiai szám…
Mihály: Bocsáss meg. Legalább olimpiai falu lehetne belőle.
Sándor: Az már legyen a XXI. század költőinek a dolga. Vagy csinálja, aki akarja. Én nem érek rá az ilyen képtelen képzelgésekre. (veszi a kalapját) Maradok sokszor! (Becsapja maga mögött az ajtót.)
Mihály: (Egy ideig csendben ül. Az ablakon át a távolba révedne, de csak a szomszéd házig lát. Aztán a laptopján megnyitja a X. Színházi Olimpia honlapját. Megkeresi A helység kalapácsa című előadás ismertetőjét. Nézegeti a képeket. A Petőfit alakító színész képe megjelenik nagyban.) Jól tartja magát ez a fiú. Egyáltalán nem látszik rajta, hogy elmúlt 200 éves. Pedig nagyon indulatos. Ebből még baj lehet…
