Korrajz

utat törünk
utakért verekszünk
keresztezünk kereszteződünk
elmélázunk mellékútra tévedünk
csöndes az ősz
bicikliút szökik a tó felé
egy gyom verte árokpart a bűnsegéd
ahol ölelni vágytalak
s vágylak ma is
széttárod a karod
pörögsz a szélben
„fodros szoknyát visel a babám”
ne gondold hogy elhasználtalak
csak beazonosítás történt
és táblacsere
zord ítélet – a szív megállt –
okulj a vérből
a füstjelekkel írt szavakból
a kémény most a szív helyett dobog
vad színekbe öltözik a lélek
a múlt csupa seb
fondorlatos terv fodrozódik
fodormenta fodorháj
ráncokba húzódunk
hálóba gabalyodunk
s fodrozódunk tovább
míg veszteglésre nem kényszerít a hiány
barna sört rendelek
nem tudni hány korsó egy élet
mértékegységet veszítek
új kör kezdődik
menni kell
diktáld a tempót
törj utat
kövesd a példát
az akciót
ami a bereki utcákon dübörög
ez már nem a krasznaja armija
özönlenek az engesztelő szavak
a mélyhangú fájások
gázolj át a hullámokon
s találkozzunk a híd túloldalán