Az utcanév kicserélése
konzervatív ének
1
Majakovszkijtól elveszik
a Király utcát, vagyis éppen
egy költőt megint elveszít
a tudat, s hozzászokik szépen,
nehéz osztozni a kevésen.
De megmarad a Moszkva tér,
mi Kalef rég a közbeszédben.
A régi újra visszatér,
bár nem örülsz, mikor elér.
2
Az utcanév kicserélése
olyan, mintha leváltanák
a valóságot, félretéve
papírból összegyűrt hazánk.
Ágit Klárinak mondanánk:
és hirtelen Klári is lenne.
Sok nevet kibír a palánk,
ha lecseréljük azt, emerre,
marad a régiből is benne.
3
A letűnt régi egyszer új volt?
Az volna jó, ha csak költőkről
kapná a nevét minden húsbolt,
így részesülne az örökből.
Ki is ábrándozhatna többről?
Vágóhíd és köztemető
kikerülhessen a közönyből,
a név legyen végre erő,
mindenkinek jól érthető.
4
Titkos az utcák tudata,
valamit mindegyik megért,
nevet nem is akart soha,
egy-egy szó éveket kimért,
nem felelősek senkiért.
Az emlékeket leváltották,
valaki valamit felcserélt,
kétfelé hasadt a valóság.
De sokan ezt előre tudták.
5
Más semmit se láthat előre.
Lehetne a név egy titkos jel,
és a látszatnak nem bedőlve
önmagában másra ráismer –
egy tükröt rúzsozó hálás fej.
Már nem tudja, hol a határa,
elgyávul, mint aki árnyat ver,
és könyörgő jajszavát várja.
A múlt vagy a jövő az árva?
