Utcanévcserék

kun marcella nem tudja, hol van a kun béla körút. (írhattam volna
azt is: kun marcella nem tudhatja, hol van a kun béla körút;
vagy azt: kun marcella azt sem tudja, hol van a kun béla körút.)
a törvény szerint kun béla körút manapság nem is lehet, de volt,
amikor lehetett. ám kun marcella nem tudja, hol volt, én viszont
laktam is ott, ám rendszerváltozáskor, mint annyi más közteret,
ezt is átnevezték, és mivel szolnokon volt, szolnok ispán körút lett
a neve. akiknek megadtam a címem: szolnok, szolnok ispán
körút, többnyire úgy értették/értelmezték, hogy szolnokon
van egy ispán körút, mert szolnok ispán nem igazán jelentős
történelmi alak, róla csak a szolnoki diákok tanulnak, de ők is
csak akkor, ha a történelemtanáruknak eszébe jut, illetve
ha eszébe juthat, mert lehet, hogy a szolnoki történelemtanárok
sem mind tudják, ki az a szolnok ispán. ezért aztán a leveleket,
amiket akkoriban kaptam, amikor a szolnok ispán körúton éltem,
sokszor úgy címezték, hogy a városnév után csak annyi állt:
ispán körút, de akinek iskolai tanulmányaiból az ispán szó sem
rémlett, az inkább istván körutat írt, mert akkoriban
a munkásmozgalmárok és mindenféle kommunista ideológusok,
társadalomtranszformátorok, a marxok, a leninek, a szamuelyek
éppen mentek kifelé a divatból, s jöttek a szentek, a grófok
meg az ötvenhatosok, s ha valahol véletlenül már akadt
első istván király út, azt gyorsan szent istvánra magyarosították.
persze ez azt is jelentette, hogy az utcáknak két nevük volt.
illetve van. mert szolnok ispán (vagy ispán, esetleg istván) sokáig
csak az utcanévtáblákon meg a borítékokon létezett. emlegetni
ma is kun bélaként emlegetem a lakótelepet, ahol akkoriban,
a rendszerváltozás környékén éltem, és az ismerősök, barátok is
így mondják: tudod, amikor még a kun bélán laktatok.
a postás is hozott leveleket kun béla körútra címezve,
mikor annak már régóta szolnok ispán volt a neve hivatalosan.
olyan ez, mint amikor fiatal koromban a népköztársaság útját
sokan andrássynak hívták, mert úgy szocializálódtak,
arra állt rá a szájuk, s ahogy újra andrássy lett, voltak, akik
valameddig még népköztársaságozták. bizony generációváltás kell,
méghozzá kihalásos, hogy egy utcanév az legyen, ami,
s ne üssenek át rajta korábbi névadási divatok, vagyis hogy
minden utcanévtáblát kicseréljenek, és a személyikben is
átvezessék a változást. ami persze nem egyszerű, mert az idő
és pénz. magyarul: a bürokráciának ára van. ezért lehetett, hogy
jász-nagykun szolnok vármegyei településeken pár éve még
marx és lenin nevét is hordozták némely utcák, ráadásul
a lakók ragaszkodtak a megszokott elnevezéshez, mert
nem akarták az ügyintézéssel, illetékbélyeg-vásárlással járó
procedúrát, de hogy most mi a nevük ezeknek az utcáknak,
nem tudom, mert közben mintha szigorítottak volna
a névadásra vonatkozó szabályokon, s a közterek nem viselhetik
olyan személyek nevét, akik részt vettek a huszadik századi
önkényuralmi rendszerek megalapozásában, kiépítésében és/vagy
fenntartásában. persze hogy ki és mennyire és miben vett részt,
nem könnyű eldönteni, miként azt sem, hol kezdődik
az önkényuralom. időben és lélekben. és hogy honnan nézzük.
mert én elvileg minden iskolámban csupa jót hallhattam
kun béláról. azért a feltételes mód, mert már nem emlékszem,
pontosan mit tanultunk róla, viszont a gyerekeim, egy következő
generáció a következő rendszerben, csupa rosszat. vagyis
a történelem relatív, akik pedig eldöntik, hogy milyen,
hatalomvezérelt ideológusok, akik meg tanítják, azok
alkalmazkodnak. esetleg hazugok, hiszékenyek. szóval
errefelé folyamatosan változtak a rendszerek, eszmék, hősök,
így állandósultak a szobor-, intézmény- és utcanévcserék.
errefelé nem mindegy, vagy éppen mindegy, hogy ho si minh
vagy eszterházy. jobb lenne persze semleges elnevezéseket adni,
virág- és növényneveket, állatokét. például orgona, csalán,
fenyő, tulipán, nád utca, búzavirág tér, napraforgó sétány,
bogár köz, kígyós körút, teknőc sétány, hangyák útja. vagy
csillagoké. mert el lehetne nevezni őket égitestekről,
természeti jelenségekről is: nap, hold, mars, plútó, felhő, eső,
harmat. mondjuk az özönvíz, a parlagfű nem feltétlenül lenne
szerencsés, de még annyi minden másról nevet kaphatnának
a közterek. akár írókról, költőkről. bár kertész imrének
vagy wass albertnak sem örülne mindenki. szóval ez sem olyan
egyértelmű. épp a napokban olvastam, hogy valahol a világban
puskin-szobrot döntenek éppen. eldöntötték, hogy ledöntik.
másutt meg felejthetetlen gyerekkori írómat, mark twaint
teszik feketelistára. persze bizonyos nemkívánatos személyek
(akik részt vettek a huszadik századi önkényuralmi rendszerek
megalapozásában, kiépítésében és/vagy fenntartásában)
elkerülhetik a figyelmet, meghúzódhatnak akár egy kis,
bár nem is olyan kicsi, berekfürdői utcában. a fodor józsefről
elnevezettben például. akár maga fodor józsef. mert ki is
az a fodor józsef? tudjuk? az sem tudjuk, ki az a kun marcella.
legalábbis nem sokan. vass tibor persze tudja,
kicsoda kun marcella. meg azt is, hogy vass tibor kicsoda.
és hogy mi közük egymáshoz. mármint kun marcellának és
vass tibornak. utóbbiról azt írja a wikipédia, hogy költő,
képzőművész, a spanyolnátha művészeti folyóirat alapító
főszerkesztője. (micsoda lapnév ez is! jobb lenne kun marcelláról
elnevezni. vagy akár vass tiborról: vass tibor művészeti folyóirat.
mindegy!) vass tibor civilben mozgalmár. mostanában olyan
világboldogító, -bolondító tervei vannak, hogy utcákat
neveztetne át. szellemileg örökbe fogadná berekfürdőt, vagy
berekfürdő őt, s a fodorból körmendi lajos utcát csinálna.
körmendi lajost persze ismerjük, de, kérdezem újra, ki az a
fodor józsef. ezt kérdezte kun marcella/vass tibor is ruzicska
ferenc helytörténésztől, aki valamikor saját magát nevezte át
elek györggyé. ruzicska, azaz elek szerint fodor józsef karcagi
őskommunista, aki a nagy háborúban az orosz fronton
hadifogságba esett, s ott vöröskatonának állt. tizenkilencben
sebesülten tért haza. karcagról a fővárosba utazott, ahol a belügyi
népbiztosság munkatársa lett. a tanácskormány bukása után
bécsbe szökött, onnan visszament szovjetunióba, majd
negyvenhatban magyarországra jött, s egy ideig karcagon lakott.
a tizenkilences eseményeket megörökítő egykori karcagi
polgármester (dr. szentesi tóth kálmán) megjegyezte, milyen
nagy hatással volt a tömegre az orosz katonaruhában felkötött
karral szónokló fodor józsef. mármost erről a fodor józsefről
mindössze ennyit tudok, ám az valószínűsíthető, hogy a hatályos
törvények értelmében (mert részt vett a huszadik századi
önkényuralmi rendszerek megalapozásában, kiépítésében
és/vagy fenntartásában) nem viselhetné nevét utca. illetve
éppenséggel maradhatna fodor józsef utca a fodor józsef utca
(így nem kellene cseréltetni az utcanévtáblákat, lakcímkártyákat,
s átíratni minden fontos dokumentumot), ám az önkormányzatnak
módosítania kellene egy régi, utcanévadásról szóló határozatot,
hogy egy másik fodor józsef vegye nevére az utcát. volt például
egy kossuth-díjas költő, akit ugyancsak így hívtak, bár
az ő politikai nézetei is elmozdultak a kommunizmus felé, vagy
egyszerűen belátta, amit belátott. és volt még egy fodor
józsef, illetve sok fodor józsef volt, nagyon sok, hiszen
a wikipédia is hét nevet kínál fel egyértelműsítésre, a költőn kívül
hegedűművészt, mezőgazdászt, bányamunkást, lelkészt, grafikust
és orvost is, akiről egyébként azt a szegedi középiskolát
nevezték el, ahol a nyolcvanas években dolgoztam, de akkor még
fogalmam sem volt, ki a munkahelyem névadója. csak most
azonosítottam be, hogy kun marcella és/vagy vass tibor arra kért,
írjak jegyzetverset (miért pont jegyzetverset!?) róluk, pontosabban
csak jóskáról, a jóskákról, de én beleírtam marcit és tibit,
sőt lajost is, akinek tényleg illene már adományozni egy utcát
berekfürdőn (de karcagon is nagyon!), ám hogy az
melyik utca lenne, nem tudom, de vass tibor szerint
a fodor. ez persze hivatali ügyintézéssel járna az ott lakóknak.
egyébként vass tiborról is lehetne hernádkakon vagy berekfürdőn
utcát elnevezni, sőt akár miskolcon, budapesten. persze csak
post mortem, vagyis remélhetőleg jó soká, mert törvény szerint
élő emberről nem szabad elkeresztelni utcát (legfeljebb
gyereket). tehát, ha valakit fodor józsefnek hívnak, és még él,
biztos lehet benne, hogy az a bereki utca nem róla kapta
a nevét. vass tiborról viszont nemcsak utcát, hanem akár egy
fotószakkört, egy medencét is el lehetne nevezni
berekfürdőn, ahogy ő elnevezte a tyúkszemáztatót
szenti-medencének, ráadásul még akkor, amikor szenti ernő élt.
de hát egy medence mégsem utca, a neve nem kerül rá
lakcímkártyára, borítékra, cégbélyegzőre. vass tibor nevét
egy avantgárd játszótér is viselhetné. így: vasstibike irodalmi
és képzőművészeti játszótér. vagy nagyobbaknak
(játékok nélkül, chorijambusban): vasstibi tér.