Ez a Kádár nem az a „KÁDÁR”

Az utcanevek nagyon hamar kialakultak, gyakorlatilag egyidősek a településekkel. Vágóhíd utca,  Templom tér, Malom utca, Magtár utca beszédes nevek ezek. „Ez az utca régi utca, búbánat, / elcserélem érte én a babámat.” Bánat utca lehet, hogy csak a népdalban van, vagy csak költő, a mi esetünkben Farkas Wellmann Éva versében, bár ez a néhány sor úgy szól Dinnyés József megzenésítésében mintha csak a fonóban született volna évtizedekkel ezelőtt. Fegyvernek-Szapárfalun azonban nem a Bánat, hanem a Békés utca vezet temetőbe. Debrecenben voltak, vannak utcák, amelyek különböző mesterségekről kapták a nevüket, mint a Pereces, a Szappanos, az Olajos, a Faragó vagy a Csapó. Marosvásárhelyen Pál-Antal Sándor arról írt, hogy a már meglévő „tiszteleti” utcanevek száma 1900-tól még további százzal bővült. A magyar nevek fölött őrködő Székely Ellenzék 1908. január 26. számában nehezményezte a „csúnya ferdítést”, amellyel az „érzelemben sem magyar” ortodox pap egy hirdetésbe Román templom-utcáról írt, holott csak Templom-utca létezik, „melyben a görög katolikus és görög keleti magyar honpolgárok temploma áll. Ez azonban semmiféle kvalitású, román érzelmeket tápláló embert, még a görög keleti esperest sem jogosítja fel az utcanevek elferdítésére.” Debrecenben szembesültem először, hogy más név is rejtőzhet egy-egy utcanévtábla mögött. Berettyóújfalu több jelentős épületét is Csanak József tervezte az 1920-as években, ezért is voltam büszke, mikor rátaláltam a róla elnevezett utcára a cívisvárosban, aztán kiderült a névadó szándéka szerint a névtábla mögött a jelentős építész apja rejtőzik. Ady Endre utca a vasút fénykorában az egyik legszebb utcája volt a szülővárosomnak,  Berettyóújfalunak, és jót derültem rajta, hogy majdnem párhuzamos vele a Szabolcska utca. A bihari születésű költőnk nevét több, mint ezerötszáz utca neve viseli országszerte, de Ady utca nincs, csak „Ady Endre”. 1936-ban, Budán volt az első utca, amit róla neveztek el. De a Petőfi Sándor utca nem keverendő össze a Petőfi utcával, mert mind a kettő létezik! Az előbbiből közel 1300, utóbbiból pedig 1477 található Magyarországon. A Kossuth utcát is meg kell különböztetni a Kossuth Lajos utcától, igaz ez már kevesebb 1257, utóbbiból 1409 található az országban. Kossuth Lajos nevét nemcsak Magyarországon viselik utcák, hanem a tengerentúlon is. Sőt! Iwoa-ban egy egész megye viseli a nevét, ráadásul úgy hirdetik, hogy a legnagyobb ebben az államban. Ahhoz, hogy valakiről utcát nevezzenek el, általában meg kell halni. Persze vannak kivételek, Nadányi Zoltán ki is figurázta ezt a jelenséget a Halhatatlan című versében: „Sugárút épült Piripócson, / az ő telkébe ütközött, / puhítgatták négy szem között, / adná azt a kis csücsköt olcsón. / De olyan könnyen meg nem úszták. / Odaadom ingyen, üsse kő, / de kikötöm: – felelte ő –
nevezzék rólam azt az utcát.” A település elöljárói próbálták meggyőzni, de nem engedett a 48-ból: „…megszületett a Sós Tamás- /sugárút. Még a házak, boltok / hiányzanak, de ő már boldog./ Most már utcája van neki. /Leveleit, mondják az ádáz / rossznyelvek, így címezteti: /
saját sugárút és saját ház.” Ott lakott Nadányi egy időben a Tisztviselő telepen, ott ahol én is felcseperedtem, amit az én időmben Lenin körútnak hívtak. A rendszerváltáskor mindenki nagyon meg akarta változtatni, csak édesapámnak volt a más véleménye: emberek, mire ez a nagy hercehurca, hiszen ez zsákutca! Aztán mégis megváltozott, Tavasz körút lett, ahol 14 esztendőn keresztül ünnepeltük a költészet napját. El is nevezte Balogh Gyula barátom Múzsa utcának! A ház falát, ahol egykor a költő lakott, Kurucz Imre Nadányit ábrázoló reliefje díszíti. A szobrászművész a városházával szemközti utcán lakott, amin a helyi legenda szerint a török időkben Kádár vitéz testét húzta végig a lova a Berettyó partjától, mert a koponyájába nyíl fúródott, ezért az utcát a XX. század elején vitéz Kádár Istvánnak nevezték el, de a II. Világháborút követően a Kádár utca nevet viselte. A nyolcvanas években lengyel művészek nagyon felháborodtak ezen, mesélte Kurucz Imre: „Sok sörömbe került, míg elmagyaráztam nekik, hogy ez a Kádár nem az a „KÁDÁR”, de megérte!” A rendszerváltók gondoskodtak róla, hogy még egyszer ilyen ne forduljon elő: Kádár vitéz utcára cserélték az utcanévtáblákat!