Utcanévváltoztatás ügyében személyesen vagyok érintve, noha természetesen nem én változtattam meg utcák neveit, hanem mások változtatták meg, mondhatnám a fejem fölött, megkérdezésem nélkül.
Gálfalvi György
1942-ben született Marosvásárhelyen. Író, irodalomtörténész, szerkesztő. Az Ifjúmunkás riportere, szerkesztője (1965-70), az Igaz Szó kritikai rovatszerkesztője (1970-89). 1989-től a Látó szerkesztője, 1991-től főszerkesztő-helyettese, 2005-2008 között főszerkesztője. Művei: Szülőföldön, világszélen (riportok, 1974), Marad a láz? (irodalmi interjúk, 1977), Találkozásaink (íróportrék, 1989), Egy áruló monológja (naplójegyzetek, 2000), Kacagásaink (2016), Beszélgetéseink. Emlékirat interjúkban elbeszélve (2017), Világszélen. Helyzetjelentések (2020), Szárnyas malomköveink (2022), Világlátó világszélen (A 80 éves Gálfalvi György köszöntése, 2022), Szárnyas malomköveink (2022) . A Látó Irodalmi Színpadán tizenhét éven keresztül 121 esten mutatta be a marosvásárhelyi közönségnek a magyar irodalom legnevesebb alkotóit, folyóiratait, kiadóit. 1990–2005 között a Romániai Írószövetség Választmányának tagja, 1995-2006 között a Magyar Írószövetség Választmányának tagja, 1991-től a Lakitelek Alapítvány kurátora, 1992-től a Népfőiskolai Alapítvány kurátora, 1995-től 2010-ig a Hungária Televízió Közalapítvány kurátora, 1995-től az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány elnökségének tagja. A Hévízi Csokonai Vitéz Mihály Társaság elnökségi tagja, 2014-től a díszelnökség tagja. 2015-ben József Attila-díjat kapott. Marosvásárhelyen él.
