Személyes ügy

         Utcanévváltoztatás ügyében személyesen vagyok érintve, noha természetesen nem én változtattam meg utcák neveit, hanem mások változtatták meg, mondhatnám a fejem fölött, megkérdezésem nélkül. Szülővárosomban, Marosvásárhelyen évtizedekig a Kossuth Lajos utcában laktam, de a mindenféle könyvben, ahova beírtak, a lakcímem többször is felfrissült, noha én nem mozdultam el a függőtornácos bérház másfélszobás emeleti lakásából. Helyben topogó vándorlásom azzal kezdődött, hogy a Kossuth utca 9 szám alól váratlanul és a magamfajta zsengekorú fiatalember számára nehezen felfogható módon átköltöztem a Kossuth utca 10 szám alá, mert nálam jóval bölcsebb emberek úgy látták jónak, hogy az utca jobb, illetve bal oldalán felcseréljék a páros, illetve páratlan számtáblákat a házakon. A magamfajta nehézfejű óvodás, majd kisiskolás nem fogta fel a döntés magasabb értelmét, még évekig megátalkodottan a Kossuth utca 9 számot diktáltam be, ha lakcímemről érdeklődtek. Megátalkodottságom újabb mélységén nem vettem figyelembe, amikor a Kossuth utca nevét Călărașilor-ra változtatták. (Călărași egy poros oltyán mezővároska.) A Călăraș-t magyarra talán lovasok helységére lehetne fordítani, ami erős túlzás, ami az igavonókat illeti, arrafelé lovak helyett inkább szamarak és öszvérek voltak divatban.
         A politikai félfordulat óta a Călărașilor név most is ott díszeleg az utcasarkon, de az utca lakói és a régi vásárhelyiek, sőt az ideszármazottak tudatában megmaradt Kossuth Lajos utcának akkor is, ha lakóik hivatalos iratai szerint ők a Călărașilor utcában laknak.                    
         A házat, ahol 38 éve lakom, a Téka utca 5 szám alatt örököltem. A névadás kézenfekvő és logikus volt, hiszen a harmincas években a híres-nevezetes Teleki Téka kertjét parcelláztatta fel gróf Teleki Károly. Így lettem nagynéném után Téka utcai lakos. Az is maradtam 1987-ig, amikor egy reggel gyanútlanul elindultam a szerkesztőségbe, s mire délben hazaértem, már a Pades utcában laktam. A régi utcanevet jelző tábla maradványai ott hevertek az előkertben. Összeszedtem őket és ereklyéim között őrzöm. Pades egy falu, a Padis hegységre emlékeztet, sohasem jártam ott, a hegy sem járt nálam, nem is várom.
        A hosszúra nyúlt felvezetéssel csak azt szerettem volna jelezni, hogy messziről jött emberként tisztában vagyok azzal, milyen sokrétű bonyodalommal jár, ha egy utca nevét megváltoztatják. Még akkor is, ha Berekfürdő nem ősrégi település, a Fodor József utca, illetve a Fodor Józsefek utcájának neve nem gyökerezik évtizedek óta a lakók lelkében. Valószínűleg kevesebben tudják, hogy ki volt Fodor József, illetve hogy kik voltak a Fodor Józsefek, mint nálunk otthon vagy itt Berekfürdőn, hogy ki volt Kossuth Lajos. Az utca nevének megváltoztatását tehát könnyebben tudomásul lehet venni, főleg, ha eltekintünk a hivatalos iratok kicserélésével járó bonyodalmaktól, de ebben a berekfürdői Polgármesteri Hivatal meggyőződésem szerint legmesszebbmenően segítséget fog nyújtani.
        Szívből és meggyőződésből támogatom Vass Tibor barátom kezdeményezését: a Fodor József, illetve a Fodor Józsefek utcáját igazságszolgáltatásként és a méltányosságbeli szempontok figyelembe vételével Körmendi Lajosról nevezzék el, illetve ha az járható út, a Tibor kezdeményezésére születő írótábori javaslatunknak köszönhetően nevezzenek el róla közterületet. Arról a Körmendi Lajosról, aki Fodor Józsefekkel ellentétben ezer szállal kötődik a nagykunsági településhez, melyet nem csak választott szülőföldjének nevezett, hanem tevékenyen és hathatósan hozzájárult ahhoz, hogy Berekfürdő a gyógyfürdőn kívül mint kulturális központ is bekerüljön a köztudatba, s egy egész nyelvterület alkotói számára az otthonosságot jelentse. Otthonosságot, melyre a határokon belül és kívül bárhol a világon egyre nagyobb szükségünk van. Körmendi Lajos az eget tartó emberek közé tartozott: omló égbolt alá épített tartóoszlopokat, amikor jóformán a semmiből teremtett egy új, más világot. Emlékezetes, mindig a lényegről beszélő szociográfiák, elbeszélések és versesköteteket felsorakoztató gazdag életműve mellett irodalmi folyóiratokat és kiadót indított, s  évente összehívott a határtalan hazából írókat, képzőművészeket, népművészeket, akik az egymáshoz tartozás tudatában megerősödve szóban és műveikben vitték hírét Berekfürdőnek és a Nagykunságnak. Berekfürdőnek szellemi kisugárzása támadt, s ez a kisugárzás immár több, mint húsz éve erősödik.
            Körmendi Lajos barátunk volt, és holtában is társunk, barátunk maradt, mindnyájunk érdeke, hogy Berekfürdőn utca is megörökítse a nevét.