Tűz és víz. A víz a lélek, a tűz az energia. Az isteni akarat energiája. “és az Isten lelke lebeg vala a vizek felett” Hogy is kezdődik a János vitéz?
“Tüzesen süt le a nyári nap sugára Az ég tetejéről a juhászbojtárra.” Árad az energia. S “Egy kőhajításnyira foly tőle a patak”. Az élet vize, melyben ott az újjászületés lehetősége, benne az örök női princípium.
Jancsi még sokszor találkozik a vízzel. A második ének elején, mikor “Az idő aközben haladott sietve, A patak habjain piroslott az este.”, vagy a gyönyörű negyedik énekben: “Mikorra a patak vize tükörré lett, Melybe ezer csillag ragyogása nézett, Jancsi Iluskáék kertje alatt vala; Maga sem tudta, hogy miképp jutott oda.”
És később: “A harmat mely ekkor ellepett fűt, bokrot, Tán a szánakozó csillagok könnye volt.”
A nagy vízhez, az óceánhoz, az Óperenciás tengerhez csak a költemény vége felé ér el, de előbb még az isteni tűzzel elpusztítja a zsiványok tanyáját, a gonosz fészkét. Ezt a tüzet még egyedül gyújtja meg.
Az óriások országába csak egy vágtató patakon lehet átkelni, ami akkora, hogy “folyónak is jóformán beillett.” A franciák országából is csak a tengeren átkelve lehet hazaérni…
És János még egyszer tüzet rak, mikor a boszorkányokkal végeznek a “sötétség országában”, ahol eleinte csak az üst alatt ég a tűz, ez ad némi világosságot, ám “valahányszor egy-egy boszorkány megholt….derült lassanként a sötétség országa.” Ezután az “Örökös homálynak napfény lett helyében”, és János mégis tüzet “rakatt”. Petőfi nem írja le konkrétan, de nyilvánvaló, hogy az óriásokkal végezteti ezt a munkát, csakúgy mint a boszorkányok agyonverését, az egy mostoha kivételével, hiszen csak a seprűk elégetése után vesz búcsút őtőlük. Ez is egy metafora, hiszen a legsötétebb gonosz kiirtásához óriás energiákra van szükség, de ha ez sikerült, akkor az isteni tüzet már egészen könnyen fellobbantja ugyanez az energia.
Tündérországban pedig az élet vizéből kel ki Iluska, akit elsőnek a patak habjaiban láttunk meg.
Petőfiről alkotott jelzők lassan közhelyessé válnak. Hogy is nevezhetnénk őt, ezt a XIX. századi garabonciás diákot, aki huszonegy évesen hat nap alatt írta meg a János vitéz huszonhat énekét, hogy aztán a hetedik napon megpihenjen…
Sokat és sokfélét írtak róla, aki tudta, hogy a víz pusztíthat, de alapvetően életet ad, mint a Tisza, mely el akarta pusztítani az egész világot. Érdemes lenne végignézni, hányszor szerepel verseiben a víz és hányszor a tűz. Mert ez már metafizika. A halhatatlan lélek megnyilvánulása.
338 Megtekintés
4 Perc
